2021. október 26., kedd
A kis falevél
2021. október 22., péntek
Minden nyugovóra tér
"Minden nyugovóra tér
Német meséből átdolgozta Fazekas László
Most minden elcsendesedik odakint, minden, ami egész napon át hangos volt, eleven és vidám.A nap lenyugodott, a virágok észrevétlenül bezárják illatozó kelyhüket, és elalszanak: a fehér százszorszépek és a vörös rózsák, a kék harangvirágok és a sárga oroszlánszájak mind-mind elalszanak. A fű meg a gabona is nyugovóra tér.A mezőkre lenge fátyol terül, olyan lágyan, mint a lehelet. A madarak is abbahagyták az éneklést, csendben ülnek a fészekben, szárnyuk alá dugott fejjel. A vidám halacskák békés öblöt keresnek a sötét, áradó vizekben. A kis patak néha még loccsan, csobban egyet álmában, aztán elcsendesedik. Már a szorgalmas méhecskék sem zümmögnek a kertben, alszanak ők is az illatos lépben. A barna csikó, mely egész nap ugrándozott, az istállóban pihen, kis fehér nyuszink sem ugrándozik már a fűben.Egy-egy eltévedt szélroham néha még átszalad az utcákon vagy a háztetők felett. Itt-ott megrázza az ablaktáblákat, másutt meg a vadszőlő levelei között susog. Hamarosan ő is elcsendesedik a völgyben. Már csak a kutyák vannak ébren, néha-néha felugatnak, főként mikor feljön a hold, vagy egy késői járókelő léptei kopognak az utcán.
Az egész világ csöndes, egyre csöndesebb. Sötét és néma. Az égen ezer csillag pislákol, a hold puhán önti fényét a földre le. Nem tart már soká, a gyerekek is mind elalszanak szobácskáikban, szépet álmodnak, és mosoly bujkál rózsaszín arcocskáikon."
forrás: https://mesemorzsa.blogspot.com/search/label/n%C3%A9met%20mese
kép: https://pixabay.com/hu/photos/term%C3%A9szet-erd%C5%91-t%C3%A1jk%C3%A9p-%C3%A9jszaka-3194001/
Fésűs Éva: A pitypang bóbitája
Fésűs Éva A pitypang bóbitája
Tücsök úrfi a hegedűjét hangolta, és körülnézett a réten, hogy melyik virágnak muzsikáljon. Megakadt a szeme a pitypangon. Igazán bájos volt, amint sárga szoknyáját lobogtatta, libegtette, játszi szélben teregette, pipiskedve hajladozott, bogárkáknak bólogatott.
A hőscincér kipödörte hosszú bajuszát, ha arra sétált, de még a harcias szarvasbogár megszédült a közelében. A pitypang remegett a boldogságtól:
- Ó, de szép lehetek! Mindenkinél szebb!... Mosolyog rám a nap, körültáncolnak a lepkék, és örül a harmatcsepp, amely a szoknyámra hull! Milyen jó élni!
A tücsök naphosszat erről hegedült, és a hiú pitypang öntelten hallgatta. Egyszer aztán még gyönyörűbb akart lenni. Elhatározta, hogy felteszi hófehér bóbitáját, hadd ámuljanak - bámuljanak ezek a botladozó bogarak, és hadd irigykedjék a többi virág, hogy neki ilyen is van!
Vigyázva ringatta pelyhes fejecskéjét, és jó magasra emelte, hogy mindenki lássa. Éppen akkor szaladt arra egy pajkos szellő. Belekapott a fehér bóbitába, megcibálta, és huss! - magával sodorta. Repültek a pici bolyhok szanaszét, szem nem követhette őket. A pitypang ott állt kopasz fejecskéjével a rét közepén, és sikoltozva hajladozott a szél után:
- Add vissza! Hozd vissza! Gonosz szellő, fújd vissza!
De hol járt már akkor az a szél!...
A pitypang gyökérlábaival mérgesen rugdalta a földet:
- A bóbitámat akarom! Hozzátok vissza a bóbitámat!
Könnye hullott, mint a záporeső, úgy szégyellte magát dísztelenségében. A tücsök nagyon megsajnálta és így szólt:
- Ne búsulj kis virág, majd én megkeresem azt a bóbitát.
Azzal mindjárt útnak is eredt. A pitypang pironkodva mélyre hajlott, hogy elrejtse magát a kíváncsiak elől, és türelmetlenül számolgatta a fűszálak zizzenését, amíg a tücsök vissza nem jött. Igen ám, de üres kézzel!
- Ó te ügyefogyott! Hát mégsem találtad meg? - zokogott keservesen a pitypang.
- De bizony megleltem - felelte vígan a tücsök -, csakhogy azt már soha többé nem teheted a fejedre!
- Még hogy én kopasz maradjak? - kiabált a pitypang. - Mi történt a bóbitámmal?
- Minden pelyhén egy-egy magocska vitorlázott, és már valamennyien beleültek a tóparti, puha földbe. Jövő tavaszra kikelnek, és szakasztott olyanok lesznek, mint te.
- Mint én?
- Ugyanúgy teregetik szirom-szoknyácskájukat, örülnek a nyárnak, az éltető napsugárnak. Hát nem csodálatos?
- Hiszen akkor azok az én virág-gyermekeim!
- Úgy bizony. És talán közöttük is akad majd olyan, aki csak szép és büszke akar lenni, semmi több - amíg a bóbitáját el nem viszi a szél.
A réti virágok összenéztek. A pitypang nem tudott válaszolni, mert valami meleg nedvecske hirtelen a torkára szaladt. Azután a füvek halkan lábujjhegyre álltak, úgy hallgatták a tücsköt, aki újra hegedülni kezdett. És mindenki megértette, hogy miért éppen most hegedüli a legszebbik dalát, amikor az már minden szépségét elhullatta.
forrás: https://mesemorzsa.blogspot.com/search?q=pitypang+b%C3%B3bit%C3%A1ja
kép: internet
Déméter
Déméter istennő: az anya
" A görög mitológiai történet szerint Hádész, az alvilág ura, mikor megpillantotta Korét, Zeusz és Déméter ifjú leányát, önmaga tökéletes ellentétét, azonnal beleszeretett. Egy szép napon, mikor a leány egy mezőn sétálva virágért hajolt, hogy megszagolja azt, megnyílt a föld, mélyéről Hádész sötétséget fújó lovai bukkantak elő, és Hádész magával ragadta a lányt. Koré eltűnt a föld színéről.
Hélios, a Napisten látta a történteket, és elmondta Déméternek, kinek mély bánata szomorú sorsot hozott a Földre. Déméter, ki a termékenység istennője volt, magára hagyta a földet. A szívét tépő fájdalomtól gyötörve nem törődött a földdel, a terméssel, az emberek sorsával. A növények elszáradtak, és az emberek éheztek.
Mikor Zeusz látta, hogy a Föld a pusztulás szélére került, a leányért küldetett az alvilágba, hogy Hádész engedje el őt. Hádész azonban cselhez folyamodott. Gránátalmával kínálta az induló leányt, ki a hirtelen jött szabadulás örömében elfogadta azt. Ezzel tudtán kívül, szentesítette házasságát Hádésszal.
Végül is egyezség született, miszerint a leány az év kétharmadát az Olümposzon töltheti anyja, Déméter mellett, de az év egyharmadát férje mellett az alvilágban kell töltenie. Koré a fiatal leány így lett az alvilág úrnője: Perszephoné.
Mikor Perszephoné az alvilágba száll, Déméter megint siratja lányát, és a föld minden évben újra kietlen pusztasággá változik. Ám amikor Perszephoné visszatér, Déméter boldogsága elhozza a tavaszt a földre, és a világ virágba borul.
Déméter istennő megtestesíti a földi anyát. Az anyát, akinek mindennél fontosabb gyermeke sorsa. Gondoskodás, gyöngédség, védelem, biztonság, táplálás, önzetlenség, odaadás, mind-mind olyan attribútumok, melyek elválaszthatatlanok az anyai minőségtől.
Az illóolajok különleges szubtilis hatása képes átformálni idejét múlt érzelmi és gondolati struktúrákat éppúgy, mint megidézni, előhívni különböző - Freud által archetípusnak nevezett - karaktereket. Természetesen csak a belső szándék és elhatározás megléte mellett. Az illatok emocionális hatása lenyűgöző, és aki már tapasztalta, jól tudja, milyen átütő erővel képesek alakítani belső világunkat.
A Déméter illóolaj-keverék akkor ajánlott, ha a női princípiumok közül az anya archetípusához kapcsolódó tulajdonságokat kívánjuk megerősíteni magunkban. Használd ezt a keveréket, ha védelemre és stabilitásra vágysz, mert erősíti az állhatatosságot és a biztonságot. Tenyeredbe cseppentve, mélyen lélegezd be az illatát, és mondd ki hangosan:
"Bízom magamban. Örömmel adok és örömmel fogadok. Bennem van az odaadás képessége. Bennem van a Föld ereje. Én magam vagyok az oltalmazó erő, és az önzetlen jóság."
Ne feledd, nem a kimondott szavak fogják elhozni számodra a változást. Az illat és a pozitív megerősítés támogatást jelent a cél elérésében. Ha Déméter minőségét kívánod beemelni az életedbe, azt csakis az önzetlenség, a másokról való gondoskodás, a törődő, gyöngéd figyelem gyakorlásával érheted el. "
Tobai Ágota
forrás: Aromareneszánsz blog / Panarom illóolaj
https://aromareneszansz.blog.hu/2017/02/18/demeter_istenno_az_anya
kép: internet
Wass Albert: Mese az erdőről
Wass Albert:
Mese az erdőről
Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.
S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:
- Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
- Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket.
Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt.
Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején.
Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé.
- Így na, - mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. - Így na, most már rendben van minden.
Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
- Gyertek, - mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
- Istenem, milyen szép...
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.
Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.
És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
- Milyen szép! - mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.
- Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád.
Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.
forrás: https://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_165a.html
képek: internet
Fehér üröm
"A fehér üröm, (Artemisia absinthium), hazánkban már a középkorban is elterjedt fűszer, és gyógynövény volt. Pollenje az egyik legerősebb allergén.
A fekete ürömhöz hasonlóan fűszernövényként használatos. Minden része illatos, és keserű ízű. Csak vízben vagy alkoholban oldva használható. Teaként hányinger csillapításra, lázcsillapítónak is használták. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, emésztést segítő, bélféregűző, étvágyjavító. Külsőleg reuma elleni készítményekben használták.
Ebből a növényből készült a századforduló kedvenc "művészitala", az abszint, ami könnyű kábító hatása miatt kedvelt volt egészen addig, míg be nem tiltották.
Az üröm felhasználásával azonban már sokkal régebben is készítettek italokat. Az "Ürmös" már a középkortól népszerű fűszeres, gyógy és élvezeti céllal készített ital volt. Borba ürömöt és más fűszereket (fahéjat, borsmentát, szegfűszeget, angelikát, rozmaringot esetleg mézet, esetleg cukrot) tettek és állni hagyták. Néhány hétnyi állás, majd szűrés után lett iható. Ennek sok változata ismert különböző receptgyűjteményekből. Egyszerre szolgált kellemes italként és gyógyszerként. Az ürmös fő alkotórésze az üröm, amely a magyar kódexekben és oklevelekben igen korán feltűnik: 'ire', 'irem', 'ürm', 'üröm' és egyéb alakokban."
forrás: BTMVármúzeum facebook oldala
Kerti izsóp
"FŰSZER- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK A KÖZÉPKORBAN // 2.RÉSZ
A kerti izsóp (Hyssopus officinalis) évelő, több mint 500 éve termesztik gyógynövényként és fűszerként.
Neve a héber "ezob" szóból származik, aminek jelentése szent növény.
Az izsóp külső és lélektisztító erejét megemlíti a Biblia is "Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek!" (Zsolt.51:9).
A Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos, Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták be, ahol igen hamar elterjedt. Népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár és kolostor körül megtalálható volt. Alkalmazták emésztési zavarok, valamint légzőszervi megbetegedések kezelésére. A rómaiak gyógynövény bort készítettek belőle, a középkorban illatosítónak is használták. Pestisjárványok idején izsópot égettek a levegő fertőtlenítésére.
Az izsóp tea kiváló köhögéscsillapító, izzadásgátló, étvágyjavító, szélhajtó, vérnyomásemelő. Segít csillapítani a megfázás és az influenza tüneteit, használható asztmás és hörghurutos bántalmak ellen, étvágyjavító hatású. Külsőleg alkalmazva az izsópolaj csillapítja a vérzést, kisebb felületi bőrsérülések, égések esetén felgyorsítja a sebgyógyulást. Fertőtlenítő és gyulladásgátló tulajdonságai a bőrbetegségek kezelésében is javallt, az arclemosóként ellensúlyozza a bőr zsírosodását. Csökkenti a reumás fájdalmakat és az izomgörcsöket, a fürdővízbe szórt izsóp nyugtató és izzasztó hatású. Vírus-, baktérium- és gombaellenes szer, elpusztítja a herpesz vírust.
Az izsóp kitűnő fűszernövény is kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés, mentás ízt kölcsönöz az ételeknek. A konyhaművészet is felfedezte, levelei burgonya és zeller mellet élvezhetők a legjobban. Hús- és halsaláták, húsételek finom ízesítője. Áfonyával együtt gyümölcssalátákban is nagyon finom. A salátákba elsősorban a virágját használják. Az ételekbe keverve javíthat az emésztésen, növelheti az étvágyat.
Az illatszeripar is előszeretettel használja illóolaját készítményeiben. A konzerv- és likőripar gyomorkeserűk ízesítésére, míg a gyógyszeripar a növényt alapanyagként alkalmazza."
forrás: BTMVármúzeum
Kerti ruta
"FŰSZER- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK A KÖZÉPKORBAN // 3. RÉSZ
A kerti ruta (Ruta graveolens), más néven rutafű, borruta, virnánc.
Leonardo da Vinci és Michelangelo szerint az "égi kegyelem füvének" nevezett ruta földöntúli ereje képes a lélek képességeinek erősítésére és a látás élesebbé tételére.
Vadon Dél-Európában őshonos, nálunk termesztik. Szárítva teakeverékekben, illóolaját gyógyszerekben használják (pl. Rutascorbin). Már a rómaiak is termesztették gyógyhatása miatt mint étvágygerjesztőt, illetve erős szívdobogásra, vérnyomáscsökkentésre, idegerősítőként. A népi gyógyászat évszázadokon keresztül külsőleg sok mindenre alkalmazta. Erősítő, fertőtlenítő, csíraölő, görcsoldó és vérzéscsillapító hatású, vasban, ásványi anyagokban gazdag leveleit magas vérnyomás, epilepszia, gyomor- és bélgörcsök elleni teakeverékben használják ma is. A teakeverék az árnyékos, szellős helyen szárított felső, leveles, virágos hajtás részeiből készül. Visszérgyulladás, aranyér ellen gyógyolajat állítanak elő belőle. Szárított levelének pora jó rovarűző, kiszórva távol tartja a különböző kártevőket.
Fűszerként is használták, mint például ebben a pestóhoz hasonló, ókori rómaiak által fogyasztott, moretum nevű fűszerpasztában: mozsárban pasztává zúzzuk az ízesítő fűszereket: fokhagyma, korianderzöld, menta, zellerzöld, metélőhagyma, kakukkfű, csombor, ruta, utána hozzátörünk diót vagy szezámmagot, s az egészet elvegyítjük némi borecettel, olajjal és garummal (halszósszal). Ezt a pasztát teszik a friss juhtúróba, ricottába vagy kecsketúróba. Gombócokba gyúrva, olajbogyóval tálalják.
A ruta a középkori kolostorkertekben is nélkülözhetetlen volt. Erős illatával elriasztotta a konyhakertből a kígyókat, varangyokat, mindenféle kártevőket. Régen az otthonokban pestis megelőzésére, elűzésére rutagallyakat szórtak szét, mert úgy vélték, megvéd a járványok ellen. Bolhák, élősködők távol tartása céljából gyakran a padlódeszkákat is friss rutával dörzsölték be. Ajtók és ablakok fölé akasztották, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket. Úgy tartották, hogy az egyik leghatásosabb növény minden negatív energia kisöprésére, átok levételére. A kegyelem növényét a templomokban a szenteltvíz széthintéséhez használták, mise bemutatása előtt füstöltek vele.
Leveleit jól ismerhetjük a treff kártyáról is.
Figyelem! Nagyon erős hatású, ezért csak kis mennyiségben, a receptekben leírt mennyiségeket betartva szabad belsőleg alkalmazni, ha bizonytalanok vagyunk inkább csak külsőleg alkalmazzuk!
Terhesség alatt tilos a fogyasztása!"
forrás: BTMVármúzeum facebook oldala
Fekete nadálytő
" FŰSZER- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK A KÖZÉPKORBAN // 4.RÉSZ
A fekete nadálytő (Symphytum officinale), más néven forrasztófű, sarkosfű, nadálygyökér, madárgyökér nagy múltra visszatekintő, sokoldalú gyógynövény.
A népi gyógyászatban a csonttörés, -repedés, zúzódás borogatószere, innen ered tudományos neve is: symphyos, azaz összenő.
A középkorban szinte nem volt olyan kolostor, melyben ne találhattuk volna meg ezt a növényt.
Évelő, fekete gyökerű növény, a nedves helyeket kedveli, megtalálhatjuk vízpartok, árokpartok, erdőszélek, nedves rétek közelében.
Virágzata vöröses ibolya- vagy sárgásfehér színű, egész nyáron virágzik.
Allantointartalmának köszönhetően fájdalomcsillapító, sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatású. Fokozza a sejtek regenerációját, hozzájárul a törött csontok gyorsabb összeforradásához. Elősegíti a véraláfutások felszívódását, valamint a zúzódások, rándulások, ínhüvely-, visszér- és aranyérgyulladás gyógyulását.
Kopásos eredetű ízületi gyulladás esetén is kiváló fájdalomcsillapító.
Gyógyhatását már az ókori görögök felismerték. Az első tudományos értékű feljegyzés Kr. u. 50-ből származik róla: Dioszkoridész "Materia Medica" című művében értekezik a növény jótékony hatásairól, ebben már a Symphytum elnevezést is használja. A római természettudós, idősebb Plinius úgy emlegette írásaiban, hogy a "sebek gyors gyógyítója". Leírta, hogy a vízben forralt fekete nadálytőből egy ragadós massza lesz, mely gipszszerűen megkeményedik és a sebek összeragasztására alkalmas. Az ókori csaták után a törött csontokat ilyen masszával átitatott rongyokkal "gipszelték" be.
A 17. századtól Culpeper angol gyógyító a feketenadálytő-gyökeret ajánlotta ismét "húsban vagy izomzatban lévő sérülések és sebek kezelésére". De javasolta lázra, köszvényre, üszkösödésre, légzőszervi és menstruációs problémákra is. Amint a gipsz felváltotta a nadálytőt a csontok rögzítésénél, a "csontkötő" név feledésbe merült. Sokáig inkább nyálkahártyák gyulladására, köhögésre, hasmenésre, nőgyógyászati problémákra írták fel. Az első telepesek magukkal vitték Amerikába is, ízületi és csontsérülésekre alkalmazható gyógyhatása miatt.
A festékek készítésére évszázadokon keresztül elsősorban növényeket használtak. A fekete nadálytő leveléből aranysárga színt állítottak elő.
Figyelem! Belsőleg nem ajánlott, a májra toxikus hatású.
A borogatást nyílt sebre nem szabad használni!
Terhesség alatt tilos alkalmazni!"
forrás: BTMVármúzeum facebook oldala
Lestyán
"FŰSZER- ÉS GYÓGYNÖVÉNYEK A KÖZÉPKORBAN // 5.RÉSZ
Lestyán (Levisticum officinale) más néven lecsihan, leustyan, levescsík, levestikom, löböstök, lóstya, maggifű.
Az ókor óta termesztik fűszernövényként. A középkorban népszerű fűszernövény volt, a klasszikus konyhai felhasználás mellett bort, pálinkát is ízesítettek vele, de fürdővíz illatosítására is használták.
A népi hiedelem úgy tartotta, hogy aki lestyánt fogyaszt, minden baj el fogja kerülni.
A lestyán a zellerfélék családjába tartozó, 2 méter magasra is megnövő, évelő fűszer- és gyógynövény.
Illata a zellerhez hasonló, friss, fűszeres. A növény szerves savakat, csersavakat, kumarint, de vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz.
Őshazája Nyugat- és Dél-Ázsia. Hazánkban főként erdőszéleken, félárnyékos helyeken érzi jól magát.
Dioscorides, 1. századi görög katonaorvos valamint a római Galénosz szerint is ennek a növénynek a gyökéből nyert gyógyszer enyhíti az emésztési problémákat, segít a felfúvódáson, gyógyítja az állatharapást, és a különféle mérgezéses tünetekre is alkalmazható.
Az ókori rómaiak által Britanniában meghonosított lestyán elmaradhatatlan színfoltja volt a szigetország kolostorainak. Már a frank uralkodó, Nagy Károly is kijelentette, hogy a lestyán megérdemli, hogy minden császári kertben ott viríthasson. A falusi kertekből nem hiányozhatott, mind friss, mind szárított állapotban egyaránt használták.
A lestyán képes enyhíteni a gyomor és a belek simaizom-görcseit, valamint a húgyhólyag és a húgyutak görcsös állapotát. Más aromás gyógynövényekhez hasonlóan a lestyán is jótékonyan hat az emésztésre, hiszen erőteljes íze serkenti az emésztőnedvek termelődését, segít megelőzni a felfújódást, a teltségérzés kialakulását. Jótékonyan hat étvágytalanság ellen, összességében pedig felgyorsítja az emésztés folyamatát és javítja a táplálék feldolgozását. Képes szervezetünkből eltávolítani a salak- és méreganyagokat, megtisztítani az emésztőrendszerünket. Mindemellett az Európai Gyógyszer Ügynökség is vizelethajtóként tartja számon. Vese- és epekőteák alkotórésze, támogatja többek között a húgysav kiürítését a szervezetből, ezzel kedvezően befolyásolva többféle ízületi megbetegedést is. Jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezéseknél.
Levelét levesek, saláták, diétás ételek és ecetek fűszerezésére, magját likőrök, szörpök ízesítésére, péksüteményekbe tehetjük. Leveskockák, ételízesítők alapanyaga, innen lehet ismerős jellegzetes illata.
Sok helyen ezért maggifűnek nevezik. Korábban halványított levélnyelét kissé fűszerezve, sózva finom csemegeként fogyasztották. Házi termesztésben nincs szükség nagy mennyiségre, mert intenzív íze miatt csak keveset kell használni belőle. A növény a különböző szerves savakon, cukrokon kívül mintegy 1,0% illóolajat tartalmaz.
Régen szerelmi bájitalok, afrodiziákumok elmaradhatatlan alkotórésze volt. A középkori vándorok a lábbelijükbe gyűrték a leveleit, hogy elvegye a kellemetlen szagokat. Gyökerének főzetét "dezodorként" használták. Erdélyben az ártó szellemek elriasztására is jónak tartották. A háziasszonyok a molyok távoltartására szekrénybe is tették. A főzés és a gyógyászat mellett a magas, illatos növény esztétikai okokból is kedvelt."
forrás: BTMVármúzeum facebook oldal
Pitypang
"Amit a pitypangról tudni érdemes:
Sokan gyomnak hívnak, de a barátod vagyok, és azért jöttem, hogy segítsek neked.
Amikor meglátsz, ne feledd, hogy én vagyok az egyetlen, aki akar és tud növekedni az adott helyen.
Ez azért van, mert:- a talaj túl tömör, keményre taposott, és gyökereimmel szeretném neked meglazítani.
- vagy túl kevés a kalcium a talajban, de ne aggódj - ezt pótolom neked a lehullott leveleimmel,
- vagy a talaj túl savas, de ezt is feljavítom azok számára, akik lehetőséget adnak rá,
- vagy a fentiek keveréke.
Tehát azért vagyok itt, mert a talajnak szüksége van a segítségemre, így a legjobb, ha hagyod, hogy növekedjek anélkül, hogy zavarnál!
Ha minden rendbe jön, újra eltűnök - ígérem!
Ha megpróbálsz idő előtt eltávolítani a gyökeremmel együtt, bármilyen aprólékos is vagy, 2x olyan erősen térek vissza!
De csak addig, amíg a talajod meg nem javul.
Még a növekedésem alapján is megmondhatod, melyik szakaszban van a segítségem.
Ha a leveleim laposak a földön, akkor még korántsem vagyok kész, de ha mind felnyúlnak, akkor már majdnem kész vagyok.
Az egyik első virág vagyok, én jelentem be neked a tavaszt.
Kora tavasszal a zsenge leveleim salátának is szedhetőek.
Szárított gyökeremből gyógytea készül, ez az egyik alap hozzávalója a vízhajtó, vesetisztító-májtisztító teáknak.
Napközben, amikor meleg van, kinyitom a virágaimat, de este, amikor lehűl, gyorsan újra becsukom. Valójában, ha nappal nincs elég meleg, egyáltalán nem nyitom ki őket!
A virágaim az első tápláléka a rovaroknak a téli hibernáció után, és a legtöbb más növénytől eltérően virágporom és nektárom is van, nem csak az egyik vagy a másik. Én nagylelkű vagyok velük.
A virágaim egyébként még az embereknek is finomak, tudtad? Készíts pitypangmézet belőlük.
Két nagy marék tisztított sárga pitypangszirmot felfőzünk 1 liter citromos vízben, leszűrjük, majd ezt a levet felfőzzük 1 kg cukorral.
De várj ezzel legalább május végéig, és akkor se szedj le minden virágot egy adott területen.
Segítesz megőrizni a biológiai sokféleséget, és a méhek nagyon hálásak lesznek!
És végül, amikor látod, hogy sárga szirmok helyén már egy bóbita áll, fújj rá erősen és kívánj valamit.
Megpróbálom megvalósítani a kívánságodat!
Barátod, a Pitypang "
Anna Lindsay
forrás: Bringye Janos facebook
Bodza
" ÉRDEKESSÉGEK, HAGYOMÁNYOK, SZOKÁSOK ÉS MÍTOSZOK A BODZÁRÓL - MINDEN, AMI BODZA
...Míg nálunk a bodza népszerűségéhez sosem fért kétség, az angolszász országokban Meghan Markle és Harry herceg esküvője óta ívelt fel a növény karrierje: a menyasszonyi torta ugyanis - a királyi esküvők hagyományaitól eltérve - bodzavirágos ízesítést kapott.
A fekete bodza, latin nevén sambucus nigra talán a legismertebb cserje. Nem is csoda, hiszen gyakorlatilag mindenhol megtalálható. A fekete bodza egész Európában, Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában honos növény, és csodáraméltó regeneráló tulajdonságai az egész világon híressé tették. Bárhol könnyedén gyökeret növeszt, és gyorsan nő minden része. Hamarjában képes az egész kertet a magáévá tenni. Jó hír azonban az, hogy a bodza bokrok között nem kell tartanunk a rossz szellemektől.
A bodza, Holle anyó "fája" (latin neve: Sambucus nigra)
A bodza mindig is szent fának számított. Megóvta a házat és az udvart és olyan gyógyerővel volt megáldva, hogy régen úgy is hívták: "Jóistenünk patikája".
Azt beszélték, hogy az ember egészséges lesz már attól is, ha az árnyékában alszik. Már a parasztok is tudták, hogy a bodzafa előtt kalapot kell emelni, meg kell süvegelni. Számukra a bodza szent volt, mint egy másik fa sem (valójában bokor, csak jó nagyra nő).
A bodza késő tavasszal virágzik, csodálatosan. Az erdők felveszik általa menyasszonyi ruhájukat.
A bodza fehér, mennyeien illatozó virágával minden erdőszélen virágzik. Varázsa elől nem lehet kitérni és még a gyógynövényekről keveset tudó emberek is ismerik általában finom szörpjét vagy a bodzapezsgőt, amelyet ezekből a virágokból állítanak elő.
Különösen szép élmény, ha együtt a gyerekekkel megyek bodzavirágot gyűjteni. Ők imádják a bodzaszörpöt, amit együtt készítünk el és közben szívesen hallgatják, amikor a kiránduláson régi mítoszokat és meséket mondok nekik a bodzáról.
Történetek és mítoszok
A bodza neve (németül Holunder) a germán Anyaistennő, Holda nevére vezethető vissza. Ő volt az, aki az állatok és növények életét óvta és még az embereket is meg tudta gyógyítani a betegségekből. Mint védelmező házi szellem a bodzában lakozott és tiszteletére gyakran hoztak hozzá áldozatokat.
Holda Istennő neve a német "hold = kegyes" szóra vezethető vissza. A tulajdonképpeni nevének jelentése a Fénylő vagy a Ragyogó volt. Ő egy fényhozó Anyaisten, bölcs és jóságos asszony volt, aki az embereknek a Földön egyszerre a Földanya jóságát és az Ég ragyogó fényét hozta közelebb. Ez az Istennő a Holle anyó című mese által vált ismertté, aki a szorgalmas lányt, aki a Föld alatti világban hozzá eljött, arannyal jutalmazta, a lusta lányt pedig szurokkal büntette meg.
Az emberek úgy képzelték, hogy akik az Istennő törvényei szerint élnek és a fény útját járják, meg lesznek jutalmazva, míg a rossz és lusta embereket megbünteti.
Néha elfelejtük, hogy Holla Istennő hatalmas istennője volt a felső és alsó világnak, amely az emberek sorsát irányította. A hagyomány szerint az őseink számára a bodzafa ezért az ősök fájának és egyben "küszöb-fának" is számított. A bodzafa alatt a másvilághoz vezető kapuk egészen könnyen nyíltak meg. Az emberek kapcsolatba kerülhettek őseikkel és mindazokkal a lényekkel, akik az alsó világot látogatták.
Azt is mondják, hogy a bodzafánál a földi lényei: a törpék és gnómok ki- és bejárnak, s ezért ha az ember bodzafa alatt alszik el, nagyon gyakran álmodik törpékkel.
Szokások• A pogány frízek halottaikat a ház mellett növő bodzafa alá temették el.• A halottakat bodzaágakra fektették.• A koporsókészítő a koporsót egy bodzafaággal mérte ki.• Angliában a sírásók egy kis darab bodzafát tartottak maguknál, hogy a rossz szellemeket távoltartsa.• A virrasztásnál az előimádkozó bodzateát ivott, hogy nehogy ő is "elaludjon".• Mint küszöb-fa a ház mellett, összeköt bennünket elhunyt őseinkkel.• Természetesen az udvaron álló bodzabokor alá mindig egy kis tálka tejet, kását vagy kenyeret tettek.• A hajat, fogat, körmöket a bodzafa alá ásták el, hogy semmilyen boszorkány ne tudjon hozzájuk férni és őket felhasználva negatív varázslatot és ezzel bajt, rontást rájuk hozni. • az északi országokban a bodzát születésfaként is tisztelték - ő segít minden várandósnak és szülő nőnek. Az a várandós nő, aki megérinti ágait, biztosítja magának az istennő segítségét és jóságát és egyben saját őseiét is. • Ez a fa negatív erőket és betegségeket is magához tudott vonzani, ezér sohase vágták körbe, hiszen akkor elszabadulhatnának a negatív energiák, s az balszerencsét hozhatna.• Aki a bodza fáját elégeti, ahhoz az ördög jön el.
Magyarországi vetület: Magyarországon olyan régóta az életünk része a bodza, hogy számos néphiedelem is kötődik hozzá. A palócok úgy tartották, ha a bodzára taposnak, és meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, disznóból kiesik a pondró. Göcsejen pedig a sertésvész elkerülésére az ólban bodzaágakat terítettek szét. Érdekes módon azonban a bodza nem mindenütt a jó szerencse megtestesítője. Az Őrségben például a bodzát az ördöggel, a gonosz lelkekkel kötik össze, és sosem ültetik a ház mellé, nehogy belecsapjon a villám. Régen a bodzabokor minden részét felhasználták. Szárából furulya, szerszámnyél készült. A bodza volt a szegény ember patikája. Sokféle orvosságot készítettek belőle. Egyes vidékeken úgy tartották, hogy Júdás bodzabokorra akasztotta fel magát.
A bodzához nem véletlenül kapcsolódik ilyen sok hagyomány: különféle gyógyhatásait már évszázadokkal ezelőtt felfedezték. A szegény ember patikájának is nevezték, használták szemgyulladásra, székrekedésre, vértisztításra, fájdalomcsillapításra és vizelethajtásra is. A bodza mai napig a természetes orvoslás része: mind a virága, mind a bogyója gyógyhatású. A bodzavirágot leggyakrabban megfázás, influenza és láz kezelésére használják erős izzasztó és hűtő hatása miatt. Hatékony méregtelenítő, segít a pattanások, aknék tisztításában is. A bodzabogyó antioxidánsokban gazdag, és nagy mennyiségben található benne kálium, C, A és E vitamin. A népi gyógyászatban előszeretettel alkalmazzák felső légúti megbetegedések és köhögés kezelésére, illetve megelőzésére. Álmatlanság, migrén és fájdalmas ideggyulladások ellen is jó szolgálatot tesz. A bodza nem kizárólag gyógyhatásai miatt hasznos. Festőnövényként is számontartották: nem csak fonalfestésre használták, a vörösbor színét is sokszor bodzabogyóval mélyítették. A bodzabokor könnyen megmunkálható fája is értékes anyagnak számított. Az ágak belsejében szivacsos anyag, a bodzabél található: ezt eltávolítva üreges botot kapunk, amiből régebben sípot, furulyát és bodzapuskát is készítettek. A bodza ezen tulajdonságát ismerhette a Harry Potter könyvek írója, Rowling is, hiszen a világ legerősebb varázspálcája, a Pálcák Ura is bodzafából készült. Szerencsére a bodza nem csak hasznos, de nagyon finom is. Számos konyhai felhasználási módja létezik a szörptől kezdve a teán át a bodzalekvárig. Virágját palacsintatésztában kisütve is fogyasztják, továbbá krémek és koktélok is remekül ízesíthetők vele. A bodzából gin és pálinka is főzhető.
Amennyiben bodzagyűjtésre adjuk a fejünket, legyünk figyelmesek: az ehető fekete bodzára nagyon hasonlító mérgező növény a gyalogbodza. Ha viszont tudjuk, mire figyeljünk, könnyen megkülönböztethető a két növény. A fekete bodza fás szárú, akár 5-10 méter magasra is megnövő bokor. Virágai a bokron mindenütt szétszórva találhatók, termése lefelé csüngő.
Ezzel szemben a mérgező gyalogbodza lágyszárú, legfeljebb 1 méterre nő meg. Virágai csak az ágak végén találhatók, termései pedig felfelé állnak. A gyalogbodza fogyasztása hasmenést és hányást okoz. Fontos azonban tudni, hogy a fekete bodza bogyói nyersen, nagy mennyiségben fogyasztva szintén okozhatnak hasonló tüneteket.
Csehországi vetület: A bodza hajtásai üregesek, belsejükben lágy, fehér bodzabél van, és kiválóan alkalmazhatók egyszerű furulya vagy fuvola készítéséhez. A bodzabokor fiatal ágai rendkívül erősek és törékenyek, ellentétben az öreg ágakkal, amelyek fehér szövetűek, és kifejezetten kemények. Ezért a bodzabokor fája kiváltképpen keresett a fafaragók és a hangszerkészítők körében. Az ókori görögök a bodza fájából készítették a háromélű lantot, amelyet sambuk-nak hívtak. Innen ered a bodza növénycsaládjának neve is (Sambucaceae). Amennyiben azonban szeretne a bodzacserjéről letörni egy ágat, legyen nagyon óvatos! A hagyomány szerint ugyanis a bodzabokor az Anyaistennő otthona, aki a törpék királynője is egyben, és mielőtt a bodzához nyúlnánk, mindenféleképpen ki kell kérnünk az engedélyét, különben szerencsétlenség érhet minket.
A bodzabokrot Csehországban ősidők óta óriási és megérdemelt tisztelet övezi. Régen úgy hitték, hogy a bodzacserjében élnek az erdei tündérek, akiket a sötét szellemek messzire elkerülnek. Ezért ültettek bodzabokrokat az ablak alá és az istálló mellé, és ezért kaptak az újdonsült házasok bodza palántákat, hogy boldog házasságuk és gazdag termésük legyen.
Az áthatóan illatozó tejszín-fehér virágai és fekete termései állítólag szerencsét hoznak, és mindenkinek segítenek beteljesíteni kívánságukat. Egy szó, mint száz a bodzáról annyi monda, mese és legenda kering, hogy egy egész könyvet is kitennének. A fekete bodzának a népi gyógyászatban valóban előkelő helye van. Nem véletlen, hogy a bodzáról az a hír járja, hogy 99 féle betegséget képes gyógyítani, és nem csoda, hogy mindenki ismeri azt a mondást, hogy a kamilla előtt hajolj meg, a bodza előtt ereszkedj térdre.
A fekete bodza valóban tiszteletre méltó növény. Széles körben alkalmazható a gyógyító hatása, és minden része felhasználható. A virágai, a levelei, a kérge, a gyökere és a termése is.
Szárítás közben a bodza valamennyi része könnyedén megfűlik, ezért vékony rétegekben vagy felakasztva szabad szárítani.
A levelei és az éretlen termése enyhén mérgező, de ha leöntjük forró vízzel, toxikusságuk eltűnik.
Virágai hormonális jellegű anyagokat (fytohormonokat) tartalmaznak, amelyek kiváló rovarölő és rovarűző (molylepke, légy és egér ellen), de elsősorban remek gyógyhatású szerek. A benne levő glikozidok, flavonoidok és nyálkás anyagok pozitívan hatnak megfázás, köhögés, torokfájás, hörghurut, asztma, influenza és torokgyulladás esetében. A bodza virága segíti továbbá az izzadást, csillapítja a lázat és tisztítja a vért. Segítséget nyújt neuralgikus fájdalom, a háromosztatú ideg gyulladása, fej- és gerincfájdalom során. A cserzőanyagoknak, a gyümölcssavaknak és a cholinnak köszönhetően pozitív hatással van több emésztőrendszeri megbetegedésre is (hasmenés, görcsök, stb.). Szabályozza a vérnyomást, javítja az erek rugalmasságát, vizelethajtó és víztelenítő hatása van, hatékony az alsó végtagok vizesedésével szemben. Tisztítja a vesét és a húgyútakat, segít a prosztatával kapcsolatos betegségek és a húgykő gyógyításában. Kiúsztatja a testből a húgysavat, aminek köszönhetően megkönnyebbülést hoz köszvény és reuma esetén.
A cserje levelei, kérge és gyökere elsősorban külsőleg használatosak, különböző bőrproblémák és sérülések esetében, lábszárfekély gyógyításakor, öblögetőként íny- és mandulagyulladáskor. A bodzafőzet fehéríti, és puhává varázsolja a bőrt, eltünteti a szeplőket.
A bodza termése rutinban gazdag, és pozitív hatással van az erek minőségére. Tartalmaz továbbá pektint, vitaminokat (C, A, B1, B2, B5, B6, B12), glikozidokat, éterolajakat és értékes növényi színezőanyagokat, flavonoidokat. A bodzát nyár végén, ősszel kell szedni, utána pedig remek bodzabor vagy szörp, esetleg lekvár készíthető belőle, amelyet megelőzésképpen kiválóan használhat megfázás ellen, vagy otthoni fájdalomcsillapítóként. Bodza nélkül júniusban nehéz lesz az élete. Amennyiben bodzavirágot tesz a vízbe, kiváló frissítő italt készíthet, de próbálja ki az alternatív grillezést: süssön tésztába bodzavirágot. Abban az esetben, ha júniusban mégiscsak esne, bújjon be a bodzabokor alá. Ott ugyanis egészen biztosan nem csap be a villám. Amennyiben kertjében van bodzacserje, dédelgesse, szerencsét és egészséget hoz Önnek.
Tulajdonságok és hatások izzasztó vértisztító és vérzéscsillapító gyulladásgátló vízhajtó görcsoldógombaölő
Gyógycélok VIRÁGZAT: Megfázások és influenza
Köhögés Nátha BOGYÓI: Megfázásokinfluenza és influenzaszerű megbetegedésekkoncentrációs- és tanulási nehézségek
A benne lévő anyagok AVIRÁGOKBAN:Flavonoidok - slájmoldó, antibiotikusGlykozidok - ösztönzik az izzadástI llóolajokstb.
A BOGYÓKBAN:C-vitamin Kálium Fluor Karotinoidok Niazin
TIPP: ezek miatt az értékes anyagok miatt a bodzabogyók erősítőleg hatnak az immunrendszerre. Ősszel ajánlatos ezért egy kúrát csinálnunk a bodzabogyó levéből.
A bodza, mint hazai füstölő növény: Füstöléshez mindenek előtt a szárított virágokat használjuk vagy a levágott fa fehér belsejét (velejét). Sem a virágoknak, sem a fa belsejének nincs különösebb illata, ezért ajánlatos a bodzát füstöléshez más növényekkel vagy gyantával keverni. Különösen jól passzol hozzá pl. a boróka vagy az erdei fenyő gyantája.
HATÁSA A FÜSTÖLÉSKOR: Segít a helyes időpont felismerésében. Segít nekünk, ha meg akarjuk találni az életünk feladatát. Megóv / megvéd bennünket. Támogat bennünket, ha gyógyulni szeretnénk. Támogatja a kapcsolatunkat az őseinkhez és az alsó világ lényeihez.
Receptek gyógyfelhasználáshoz BODZATEA szárított bodzavirágokat teának készítjük el influenzánál vagy influenzaszerű megbetegedések esetén. Teája segít az (ki-) izzadásban, amikor a beteg lázas.
(Adelheid Brunner írásából, a fitoterápiakalauz.hu oldalról és horvathrozi oldaláról összeollózva...) "
forrás: Bernadett Andrea Kiss - Ehető vadnövények csoport
forrás képek: internet, facebook