Sámán szertartások

 jurta, izzasztó kunyhó szertartás, dob készítés, dobolás, révülés, parázson járás, tűz ugrás....

.......

Dob készítés:

"....A dobokról:
A sámándob / táltosdob gyökere több ezer évre nyúlik vissza, gyógyításra, révülésre használták őseink. A dob szent erőtárgy, melyhez egy állatszellem kapcsolódik, akinek a segítségével utazhatsz, bejárhatod a szellemvilágokat, kapcsolódhatsz Földanya dobbanásával. A sámándob rezgése erőteljesen hatással van a gyökércsakrára, ez által segít téged a földelésben, kapcsolódni magával a föld elemmel. Használhatod önmagad, az élettered (lakásod vagy házad) tisztítására, energetizálására, harmóniába hozására."

"...Állatbőr:

Kecske (háziasított, erős a földdel való kapcsolódása, segíti az alsó világokba való utazást).
Szarvas (vadon él, erős a felső világokkal való kapcsolata, kifinomultság, érzékenység).
Vaddisznó (vadon él, azoknak ajánlott, akiknek dolguk van a vad erők szelídítésével önmagukban).
Ló (vadon élt, már háziasított, mégis szabad és szilaj, a végtelen tágas tér az otthona, nem könnyű betörni, megzabolázni, nagyon érzékeny /külön kérésre próbálok bőrt szerezni, nem biztos, hogy van, és drágább a többi bőrnél/).

A bőrök között vannak sötétebbek, és világosabb árnyalatúak, ha megírod, milyet szeretnél, akkor olyat viszek a számodra.

A szarvasok bőrén általában több kisebb heg, karcolás, sérülésnyom van, melyeket az erdőben szereztek életük során. A kecskék bőre egyenletesebb, és sérülés mentes. A fő különbség, hogy a szarvas, vaddisznó, és ló bőr általában vastagabb, és ezért mélyebb hangot eredményez, de nehezebb dolgozni velük, mint a kecskebőr, ami vékonyabb, így kicsit magasabb hangzásra lehet számítani, ugyanakkor könnyű velük dolgozni.

Gyakran felmerül az a kérdés, hogy milyen hangja lesz a dobnak? Ez csak akkor derül ki bizonyossággal, ha az már elkészült.

A sámándobok hangja egyaránt függ a keret szélességétől, és a bőr vastagságától, minél nagyobb a keret, és minél vastagabb a bőr, annál mélyebb a dob hangja, és annál jobb a rezgése. Elsőre lehet, hogy nagyobb dobot választanál, de érdemes figyelembe venned, hogy dobolás alatt az tartani is kell, akár órákon át, és annak bizony súlya van.

A fent említett tényezők mellett a hangzás a bőr feszítésétől is függ, vagyis több dolog függvénye. Ha nagyon meg van feszítve a bőr, akkor magasabb a sámándob hangja, de kevésbé enged le magas páratartalom esetén. Ha pedig nincs nagyon megfeszítve, akkor általában mélyebb a hangzása, de esős idő esetén hamarabb leenged, és ezért gyakrabban kell melegíteni.

A sámándob középpontja (lelke) a fogantyú, amivel azt megtartod. Ez a tartó rész vagy a dobhoz felhasznált állat bőréből van, vagy fából, vagy agancsból. Ha fát, vagy agancsot szeretnél, azt neked kellene hoznod. A legjobban beépíthető fa Y alakú kb.: 30 cm hosszú, és érdemes már előre lehántanod a kérgét, hogy kellően kiszáradjon.

Amikor az erdőbe mész, vigyél magaddal egy kis felajánlást, ami lehet víz (amivel megöntözöd a fát, akitől elkéred a fogantyút), vagy dohány, vagy egy ima/dal. A lényeg, hogy mielőtt elhozod a fadarabot, mondj hálát és köszönetet a fa szellemének, akitől azt megkaptad. ...."

forrás és további információk:

Kiss Gabriella Arikán
Mail: oserokore@gmail.com
Fb: Az Őserő Köre

Dobkör, Révülés:

Sámánhangok - Gyógyító rezgések

Ősi hangok… ősi dallamok, melyek a kollektív tudattérből bukkannak elő, mint az óceán hullámai, átmosnak, megtisztítanak, feltöltenek. Időtlen-idők emlékeit idézik lelkedben, összekapcsolnak azzal, ami volt, van és lesz, míg világ a világ.

Most kérlek, engedd meg magadnak a pihenést, a töltekezést, csak helyezd magad kényelembe (akár el is feküdhetsz), és add át magad a téged körbeölelő hangok gyógyító erejének. Én pedig teszem a dolgom, megnyílok a szellemi térnek, és áthozom azokat a frekvenciákat, amik onnét érkeznek a harmonizálásod érdekében!
A dob, és a csörgő ősi gyógyító hangszerek, gyökereik a régmúltba nyúlnak vissza, egészen az idők kezdetéig.
Az ókori filozófusok úgy tartották, hogy minden rezgés. Ez az állítás mára tudományosan is bizonyítottá vált.
A hangtálak rezgéséhez hasonlatos módon a sámán dobok is gazdagok felhangokban, különleges hangzásuk képes nagyon mély (alváshoz közeli) tudatállapotba vinni bennünket. Ezt az állapotot hívjuk „révülésnek, rejtezésnek”, amikor táltos dobjaink hátán utazva látomásokat kaphatunk.

A dobolás lüktetése a szív dobbanásához hasonlatos, felidézheti bennünk az anyaméh biztonságos, óvóan átölelő közegét, melybe lelkünk könnyedén belesimulhat, megpihenhet. A dobolás jótékony hatásai: a kellemes rezgésvilág hatására a csakrák kinyílnak, működésük harmonizálódik, az érzelmi blokkok oldódnak, a belső, lelki feszültség, a stressz szint csökken, az idegrendszer megnyugszik, a test ellazul, az elme elcsendesedik, belső béke jön létre, és harmóniába kerülhetünk önmagunkkal, a lélek feltöltődik életerővel..."

forrás: Kiss Gabriella Arikán

.....

Izzasztó kunyhó szertartás:

"....Szükséged lenne egy kis megtisztulásra, amikor a tested és a lelked is megkönnyebbül? Szeretnéd elengedni azt, ami már idejét múlt az életedben, ami nem enged tovább lépni? Szeretnél tiszta lappal tovább menni az utadon? Szeretnél harmóniába kerülni? Szeretnél erőt kapni? Szeretnél kicsit eltávolodni a mindennapoktól, és rálátni az életedre?

Ha igen, akkor ez egy jó alkalom lehet a számodra, hogy közelebb kerülj önmagadhoz, őseidhez, Földanyánkhoz, és annak a megtapasztalásához, hogy: Minden a rokonom!....."

Őseink hagyománya az izzasztókunyhó, mely lehetőséget ad számunkra kapcsolódni a láthatón túlival, a láthatatlan szellemi térrel, őseinkkel, legbensőbb önmagunkkal, Földanyával.

A kunyhó történetének kezdete a múlt homályába vész. Annyi azonban bizonyos, hogy kunyhóztak Észak-Ázsiában, Észak-Európában, és az Észak-amerikai területeken egyaránt. A világban több helyen, és néven, de fennmaradt a gőzben izzadás hagyománya pl.: inipi, szauna, török fürdő, stb. Több népcsoportnál megfigyelhető tisztító, illetve beavató szertartásként való alkalmazása.

Hérodotosz a szkítáknál tett utazásának beszámolójában említi, hogy a gőzkunyhóban a szkíták kendermagot szórtak izzó kövekre, és közben nagyokat kurjongattak. A gőzfürdő, a kenderhasználat, és a kurjongatások egy időben való, együttes használatának nem lehetett más célja, mint a révülés, vagyis a kapcsolattartás a szellemvilággal.

Őseink is használták az izzasztó kunyhót, de hazánkban a kereszténység eltüntette a nyomok nagy részét. Az inkvizítorok által leírt táltos perekben /Kassai kódex/ ugyanakkor találunk róluk említést, mint a táltosok által használt egyik technikáról. A ma alkalmazott kunyhó szertartásaink menetét a síksági indiánoktól vettük át, hiszen náluk maradt fenn az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra hagyományozott tudás.

Az izzasztó kunyhó szertartás során jelen van minden ősi elem. A tűzben forrósodnak fel a kövek, amelyek aztán bekerülnek a kunyhóba, mely Földanya méhét szimbolizálja. A kunyhó vezetője gyógynövényeket szór a kövekre, melyek segítik a tisztulási folyamatokat. A kövekre aztán víz kerül, melyből gőz lesz. A gőz, ahogyan felfelé száll, viszi magával a fohászokat, a dalokat, és a kéréseket.

”A víz, a tűz, a föld, és a kövek ereje hozzásegít, hogy egyesüljünk a természet végtelen egységével, és megtaláljuk helyünket a világban. Minden csepp izzadság gyógyír Földanyánk számára.”

A kunyhó jelképezi az anyaméhet, a vajúdást, a születést, az újjászületést. A kunyhóban eltöltött idő szentsége sok nehéz érzéstől, fájdalomtól szabadít meg.

Az izzasztó kunyhó az egyik legerősebb tisztító szertartás, mind szellemi, mind pedig testi síkon. A kunyhó egy ősi rituálé temploma, amely a megtisztulás szimbóluma a természeti népeknél. A folyamat során könnyű „testelhagyásos” élményt szerezni, „utazni”, és „kiizzadni” a problémákat magunkból. Testi síkon pedig nagyon jól lehet a kunyhót méregtelenítésre, fogyasztásra, vagy teljes felfrissülés elérésére használni.

Fizikailag jobban lehet bírni, mint a szaunát, mivel lassabban megy fel a hőmérséklet, ugyanakkor viszont jóval magasabbra, akár 100 fok fölé. A kunyhóban eltöltött idő alatt az ember a faggyúmirigyein keresztül is verejtékezni kezd, ily módon sokkal több káros anyagtól, nehézfémtől, zsírtól szabadul meg a szervezet, mint a szaunában.

Kérlek, hozz magaddal: természetes anyagból (lehetőleg pamut) készült ruhát (vagy kendőt), törölközőt, papucsot, vizet, polifoam-ot. A férfiak rövidnadrágban tudnak kunyhózni, ugyanakkor a nőknek minél hosszabb ruha viselése javasolt, ami minél inkább takarja a női testrészeket. Ez azért fontos, hogy a külső megjelenés, ne vigye el a fókuszt a belső folyamatokról.

A kunyhó letakarásához nagyon fontos, hogy hozz magaddal 3 db pokrócot (lehetőleg minél vastagabbat, és nagyobb méretűt), melyeket a szertartás végeztével természetesen haza tudsz vinni.

Kizáró ok: súlyos szív, és érrendszeri betegség, súlyos tüdő, és légzőszervi betegség, súlyos idegrendszeri betegség (epilepszia), nők esetén a menstruáció (holdidő) napjai /kivéve a női kunyhót, ahová holdidő alatt is be lehet jönni/

Étkezés: A kunyhózás előtt érdemes böjtöt tartani, ha ezt nem tudod megoldani, akkor javaslom, hogy csak zöldséget, és gyümölcsöt fogyassz. Semmiképpen ne terheld meg a gyomrodat. A szertartás előtt 3-4 órával pedig már egyáltalán ne étkezz. Felajánlhatod az egész napodat a megtisztulásra, vagy valamilyen számodra fontos dologért. Sok vizet igyál, és hozz is magaddal, mivel a méregtelenítéshez bőséges folyadékbevitelre van szükség!

A szertartást közös lakomával zárjuk, amihez kérlek, járulj hozzá könnyű étel felajánlással, amit megosztasz a többiekkel (gyümölcs, zöldség, pogácsa…). "

Forrás és további információk:
Kiss Gabriella Arikán
Mail: oserokore@gmail.com
Fb: Az Őserő Köre

"Kis videó a kunyhózásról Gyökért Róbert jóvoltából:
https://www.youtube.com/watch?v=DAy9VPNiCJs

Elkészült egy dokumentum film a közösségünk működéséről, amely a 2018-as esztendő eseményeibe enged bepillantást. A film alkotójának célja a dokumentáció volt, ezért a filmnek nincs története. Ugyanakkor vannak főbb irányvonalai, melyek a közösség támogató-megtartó ereje, egymás elfogadása, a férfi és a nő egymáshoz való viszonya, illetve a sámánság női ágának művelés által való építkezése, az urbánus neo sámánság lehetőségei.

Földanya hangján: https://www.youtube.com/watch?v=MPiWky9VrlI "

forrás: Kiss Gabriella Arikán

Képek forrása:
www.pixaby.com
Kiss Gabriella Arikán

"IZZASZTÓ KUNYHÓ SZERTARTÁS:

Az izzasztó kunyhó egész napos gyógyító szertartás böjttel és elmélyüléssel. A jelenleg ismert legősibb írott beszámoló az időszámításunk előtti ötödik századból való, Hérodotosz tollából, aki a szkítáknál jegyzett fel ilyen rituálét. A világ számos pontján a mai napig alkalmazzák valamilyen formában, a természeti népek körében kiemelkedően fontos eseménynek számít még mindig. Az észak-európai szauna, a közép-európai és török gőzfürdő, az észak-amerikai inipi, a dél-amerikai temazcal és a magyar izzasztó- vagy gőzkunyhó mind ugyanazt a célt szolgálja. A test-lélek-szellem egyidejű tisztulását, gyógyítását. Ezt segíti elő az egész napos böjt is, amelynek során csak folyadékot, elsősorban vizet fogyasztanak a résztvevők. Ez a vállalás egyben felajánlás is a kérésekért. A szer során az aránylag szűk és kicsi kunyhóban fokozatosan nő a hőmérséklet és a páratartalom, miután a vezető a sötétben az izzó kövekre gyógynövényeket szór és folyamatosan locsolja rájuk a vizet. Ezzel egyidejűleg pedig elhangoznak a fohászok, kérések, melyek a hagyomány szerint a felszálló gőzzel jutnak el a Teremtőhöz. Majd felhangoznak a közösen énekelendő szertartásdalok, a legősibb hangszer, az élő hang rezgései, az erősödő forrósággal együtt átjárják az embert, betöltik a teret. Jellemzően az égtájakra és/vagy az évkör ciklusaira hangolva szokás „felépíteni” a szertartás menetét, amely több szakaszból, körből áll. Ezek között szünetek vannak, melyek hosszát a körökkel együtt a kunyhóvezető határozza meg. A részvétel 15-16 éves kortól, egészségi állapottól függően 60-70 éves korig mindenkinek ajánlott, havi rendszerességgel, az általános testi és lelki harmónia megtartása érdekében. Gyermekeknek 6-7 éves kortól lehet biztonságos módon ismerkedni a gőzkunyhóval, áldott állapotban lévő asszonyoknak hatodik hónapig javasolt a részvétel, ha a várandósság nem veszélyeztetett, illetve az illető hölgy nem várandósan ül életében először gőzkunyhóba, hanem már van némi tapasztalata a szerrel kapcsolatosan. A szertartás különösen jó hatású tud lenni hosszabb tisztító kúra elején és végén. Depresszió, szenvedélyfüggőségek, lelki problémák, pánikbetegségek, különböző allergiás tünetek esetén szintén hatékonyan tud segíteni. Súlyos szív-, vagy érrendszeri betegségek, súlyos tüdő-, vagy légzőszervi betegségek valamint súlyos pszichotikus, mentális betegségek esetében nem javasolt a hagyományos módon való részvétel. Ilyen és mindenféle egyéb hosszan tartó krónikus betegség esetén, előzetesen egyeztetni kell a gőzkunyhó vezetőjével. Jellemző módón az ősi, archaikus kultúrákban az ilyen szertartások egymással közeli viszonyban lévő emberek körében zajlottak, gyakran külön férfi és női tanítások alkalmával. Ezen kívül egyéni, személyre szóló gyógyításokat végeztek a gőzkunyhó segítségével a közösség erre beavatott tagjai. Modern korunkban a vegyes kunyhók a legelterjedtebbek, amelyekben olyan férfiak és nők vesznek együtt részt a szertartáson, akik sok esetben nem is ismerik egymást, s néha merőben más világszemlélettel és anyagi helyzettel rendelkeznek. Ez önmagában egyáltalán nem probléma, ebben az elidegenedett világban egyre nagyobb az igény a külső és a belső változások megélésére, valamint a régi értékek felfedezésére. Pont ezért különösen nagy felelősség hárul a szertartásvezetőre. A hagyományokat még alapjaiban ismerő és alkalmazó kultúrák idejében hosszú tanulási folyamatok és beavatások sora által lett valaki gyógyító. Ezek az utak bizonyos formákban a mai napig elérhetőek. Ahogy a kunyhón való részvétel - kevés kivételtől eltekintve - mindenkinek lehetséges, a kunyhóvezetés és minden más sámáni gyógyítói, tanítói tevékenység is elérhető. Viszont hosszú utat kell bejárni addig, hogy biztonsággal tudjunk másokon segíteni. A felelősség mindig a kunyhóvezetőn van! Bárkihez is mentek ilyen szertartásra, van pár dolog, amit feltétlenül vigyetek magatokkal, valamint kérdezzetek rá a szertartás vezetőjénél: Természetes alapanyagú könnyű kunyhózó ruha, ha még nincs, akkor lányoknál fürdőruha és egy hosszabb póló, fiúknál rövidnadrág. Ennél több lehet, de kevesebb nem, a tradicionális utak követői nem szoktak meztelen kunyhót tartani, ez inkább a New Age irányzatokra jellemző. Papucs, törülköző, kényelmes „kirándulós” ruha, amit kunyhózás után fáradt, izzadságtól tapadó testedre könnyen fel tudsz magadra ölteni, és amit nem féltesz a tűz közelségétől, legyen nálad. Ha holdazó hölgy vagy, másképpen szólva menstruálsz, kérdezz rá, hogy részt vehetsz-e a szertartáson. Sok hagyományban ilyenkor nem lehet bemenni a vegyes kunyhóba, külön holdkunyhót tartanak nekik. Bőséges innivalót, ennivalót ajánlott hozni a szer végén történő közös étkezéshez. A böjt jellemzően egy napos szokott lenni, de lehet hosszabb is, a kunyhó napján csak a szertartás után lehetséges az étkezés. Kérdezz rá a vezetőnél arra is, hogy mikortól kell böjtölni! Folyadékot minél többet érdemes fogyasztani, lehetőleg vizet. Alkohol és bármilyen kábítószer fogyasztása, másnaposság ilyenkor különösen veszélyes lehet, ilyen állapotban semmiképp se vegyél részt izzasztásos szertartáson! Jó tisztulást!" forrás: Majercsik János Oguz
http://www.osokutja.hu/koszonto




Parázson járás:

"....A legősibb félelemmel való szembenézés, aztán a parázsszőnyegen való átkelés bebizonyítja az elmének, hogy nincsen lehetetlen.

Tűz nélkül nincsen élet. A házi tűzhely, minden otthon középpontja, lelke volt egykoron. A ház tüze folyamatosan égett, melynek táplálása a nő feladata volt. Őseink évente csak egyszer hagyták kialudni ezt a tüzet, a Téli Napforduló estéjén, a legsötétebb éjszakán. A tűz szentség, egyaránt tiszteljük, és féljük. Ahogyan képes életet adni, úgy képes azt elvenni is.

A tűzbeavatás egy semmihez sem hasonlítható élmény. Ez egy, az ősmagyar hagyomány elemeit felhasználó sámánisztikus szertartás, tudatos vagy tudattalan félelmeink áttörésére, a személyiség újjászületésének elősegítésére. Gyökerei régre nyúlnak vissza az időben, a világ számos táján használták, és használják mai napig (afrikaiak, polinézek, vikingek, indiaiak).

Eredendően félünk a tűztől, ugyanekkor, ha ezt az ősi félelmedet képes vagy elengedni, és átléped vélt határaidat, megtapasztalhatod, hogy nincs lehetetlen számodra. A tűz, a természet egyik legerősebb tisztító ereje, ebből kifolyólag a parázsonjárás csodálatos változásokat képes előidézni életedben, és személyiségedben. Amikor átmész a zsarátnokon, megnyílik belső erőd, más eddig elérhetetlennek vélt dolgok megvalósítására is, mivel rájössz, hogy minden a hozzáállásodon múlik.

A folyamat során közelebb kerülsz önmagadhoz, ezért az önismeretet, és önfejlesztés egyik tökéletes eszköze.
A felkészítés során önvizsgálatot végzel, és elengeded mindazt, ami már nem támogatja utadat. Meditálsz, és kitűzöd a célt, amiért átmész a tűzön. Gyakorlati segítséget kapsz, hogy képes legyél túllépni elméd hiedelmein, és megtapasztalhasd azt, amit eddig elképzelhetetlennek hittél.

A földi tűz analóg az égi tűzzel, vagyis a Nap mása, a Napot pedig, mint Istent tisztelték az ősi kultúrákban.
A tűzbeavatás során eggyé válsz a tűzzel, a fénnyel, eggyé válsz a Nap erejével, éleszted azt magadban.
A tűz lángja, lelked lángjához hasonlatosan lobog, ami az isteni szikra benned.

A tűzönjárás egyfajta lelki tisztulás, testi szinten pedig intenzív gyógymód, mivel a talpon keresztül a test egészére hat az akupresszúrás pontokon keresztül. A parázs 700-800 fokos, de kellő odafigyeléssel lehetőséget ad arra, hogy megtapasztalhasd azt, ami lehetetlennek tűnik.

A szertartás előtt kapcsolatba lépünk a Tűz szellemével, megkérjük, segítse beavatódásunkat. A tűzzel való találkozás során megtisztul auránk, melyből kiég minden olyan energiaminőség, amire már nincs szükségünk. Miközben átkeltünk a parázsszőnyegen, megszabadulunk egyik legősibb félelmünktől, testünk pedig feltöltődik a tűz erejével talpainkon keresztül.

A parázsonjárás személyiségükben pozitív irányú fejlődést indít be, mivel ráébreszt minket a bennük rejlő erőre. Hatására oldódnak gátlásaik, felszabadulnak elfojtott érzelmeik, és ezek eredményeképpen növekszik bizalmunk önmagunkban és saját teremtőerőnkben.

Étkezés:
A parázsonjárás előtt nem szerencsés megterhelni a gyomrot, javaslom, hogy csak zöldséget, gyümölcsöt fogyassz, vagy tarthatsz böjtöt is, ami támogatja belső folyamataidat. Felajánlhatod az egész napodat a megtisztulásra, vagy valamilyen számodra fontos célért. Javaslom, hogy sok vizet igyál, mivel a méregtelenítéshez, elengedéshez bőséges folyadékbevitelre van szükség!....."

forrás és további információk:

Kiss Gabriella Arikán
Mail: oserokore@gmail.com
Fb: Az Őserő Köre

Kőfiú

" Kőfiú

Lakota mese az izzasztó kunyhóról

Régen, még a nagyapák idejében élt a síkságon egy lakota lány, öt testvérével. Azokban az időkben az emberek legfontosabb elfoglaltsága az élelem előteremtése volt, így a fiatalok napjai is ezzel teltek. Amíg a lány főzött és ruhákat készített, a fiúk vadásztak.

Egy napon a testvérek felkerekedtek, és a kanyonok vidékére vándoroltak, ahol jobb vadászterületet reméltek. Sátrukat egy szurdok szélvédett mélyén, egy bővizű patak partján állították fel. A kanyon hűvös volt nyáron, és télen sem szaggatták viharos szelek a tipi füstlapjait. A fiúk elégedettek voltak vadban gazdag táborhelyükkel.

A vadászatról hazatérőket a nővér rendszerint egy közeli kiugró sziklapárkányon várta. Várakozás közben néha különös zajokat hallott a sziklák közül, de azt gondolta, hogy a szél kelti a furcsa hangokat a meredek folyóvölgyben. Nem járt arra senki sem.

Egyik este az öt fiúból a legidősebb nem érkezett haza a vadászatról. A testvérek egész éjszaka virrasztottak, és töprengtek, mi történhetett vele. Hajnalban keresni kezdték, és aznap már csak hárman jöttek vissza a sátorhoz. A következő napi kutatásból ketten tértek haza.

Akkoriban az indiánok még nem tudtak a Nagy Szellemhez fohászkodni, nem voltak szertartásaik, és nem élt velük olyan bölcs öregember, aki magtaníthatta volna nekik, mit kell tenniük nehéz helyzetekben. Rettegés és félelem ülte meg a három testvér szívét a szellemjárta vidéken.

Reggel a két fiú mégis testvérei keresésére indult. Útjaik elváltak és estére csak a legfiatalabb fiú érkezett vissza nővéréhez. A lány sírva kérte kistestvérét, hogy maradjon otthon, ne hagyja magára többet, de napok múlva elfogyott minden élelmük. A fiú vadászni indult, és ő sem tért haza.

Egyedül maradt a lány. Nem volt már senki, aki élelmet, vizet hozzon neki, vagy megvédje, szükség esetén. Sírva bolyongott a tábor körül. Úgy érezte, jobb volna meghalni, de nem tudta hogyan. Egy kerek kavicsot talált a földön. Felvette és lenyelte, mert azt gondolta, a kő majd véget vet szörnyű sorsának. A végzettel így megbékülve visszament a sátorba, és ivott egy korty vizet. Furcsa kavarodás támadt a gyomrában, de nem volt kellemetlen érzés. Bár testvérei nagyon hiányoztak neki, az éjszakát nyugalomban töltötte.

Reggel megette a maradék pemmikánt, forrásvizet ivott, és különös módon kellemesen érezte magát. Még énekelgetett is. Ilyen felhőtlen boldogságban telt a következő nap is. A negyedik napon erős fájdalom nyilallt a hasába.

- Itt a vég – gondolta –, most fogok meghalni. – és elvesztette eszméletét.

Amikor felocsúdot, csodálkozva látta, hogy ájultában egy kisfiút szült.

- Hogyan születhetett? – ámuldozott. – Talán abból a kőből lett, amit lenyeltem?

Nem talált rá magyarázatot. A gyerek erős volt, ragyogó szemű és eleven. Gondoskodni kellett róla. Megetette, fivérei ruháiba csavarta, és elnevezte Iyan Hokshi-nak, azaz Kőfiúnak.

A gyerek rendkívül gyorsan fejlődött. Napról-napra növekedett, erősödött, tízszer gyorsabban, mint más gyerekek. Az anyja csodálattal figyelte fia különös képességeit. A kisgyerek a tipi előtt játszadozva íjat és nyílvesszőket készített magának, minden útmutatás nélkül. Napok múlva úgy pattintott kovakövekből nyílhegyeket, mint egy tapasztalt harcos.

- Rokonságban van a kövekkel – gondolta az anyja. – Biztos, hogy abból a kavicsból származik, amit lenyeltem.

A kisfiú rövidesen hosszú hajú fiatalemberré érett. Anyja szorongott, hogy épp úgy elveszítheti, mint a fivéreit. Gyakran sírdogált is emiatt, de fia nem vígasztalta.

Egy napon a fiatalember összekészítette fegyvereit és takaróját, mint aki hosszú útra indul. Anyja, hogy maradásra bírja, behívta a sátorba, és elmesélte neki saját testvérei szomorú történetét. Elmondta a fiának világrajöttének titokzatos körülményeit is.

- Mindenről tudok – szólalt meg a fiú, aztán így folytatta: – Ne sírj, amíg távol leszek. Nemsokára visszatérek hozzád nagybátyáimmal együtt.

Másnap Kőfiú útnak indult, és egészen sötétedésig vándorolt. Éjszaka egy kis erdőben aludt, aztán folytatta útját még három napig. A negyedik nap estéjén füstszagot érzett. A kesernyés szagot követve rozoga kunyhót talált az erdőben, benne egy csúnya öregasszonnyal. A vénség behívta a fiatalembert a fakéreg odúba, étellel kínálta, és marasztalta éjszakára is. Kőfiú viszolygott a csúnya némbertől, de az már kotyvasztotta az ételt, és előkészített egy koszos bölénytakarót a lefekvéshez. Elalvás előtt a fiatalember a kunyhó hátuljában öt nagy bőrzsákra lett figyelmes. Félelmetes mozdulatlanságban hevertek egymás mellett, mintha emberi testeket takartak volna. Öt volt belőlük.

Már alváshoz készülődtek, a sátor tüze alig pislákolt, de Iyan Hokshi még ébren feküdt. Az ijesztő csendből a vénasszony nyögése riasztotta fel.

- Nagyon fáj a hátam – nyüszítette. – Mielőtt elalszol, dögönyözz meg jó erősen. Az lesz a legjobb, ha járkálsz a hátamon, az majd kipréseli belőlem a fájdalmat. Magányos vagyok, nincs senki, akit megkérhetnék, hogy néha megropogtassa öreg csontjaimat.

Kőfiú kényszeredetten engedelmeskedett és finoman taposni kezdte a banya hátát. Hirtelen valami éles, hegyes tárgyat tapintott a talpa a akaró alatt. Veszélyt érzett. Talán mérgezett kés vagy lándzsahegy van nála, villant át az agyán.

Amikor a hegyes valami feljebb nyomakodott, Kőfiú felugrott a levegőbe, és ahogy visszazuhant, egy reccsenéssel eltörte a vénasszony gerincét. Egy nagy kés gurult ki fonnyadt kezéből a tűz körüli kövek közé. A banya azonnal meghalt.

Iyan Hokshi előcibálta a zsákokat a kunyhó mélyéből, és egyenként kibogozta őket. Öt halott férfit talált bennük összeaszalódva.

- Itt vannak a nagybátyáim – sóhajtott fel Kőfiú és töprengeni kezdett, hogy mihez kezdjen velük, hogyan kelthetné őket életre.

A csúf tipi előtti kőhalom mellé cipelte halott rokonait, és tehetetlenül bámult maga elé. Egyszer csak sustorgó, koppanó hangokat hallott.

- Te a rokonunk vagy. Közülünk való. A Nagyapától és a Kövektől származol. Segítünk rajtad és rokonaidon.

Iyan Hokshi döbbenten tapasztalta, hogy a kőhalom beszél hozzá, ő pedig érti a sziklák szavát. A kövek suttogva elmondták, mit kell tennie, hogy nagybátyjai életre keljenek.

Tanácsaikat követve kis kerek kunyhóvázat kötözött hajlított fűzfaágakból, majd letakarta bőrtakarókkal. Amikor elkészült, behordta a halott férfiakat, és körben elrendezte őket a fal mellett. Nagy tüzet gyújtott kint a szabadban, és köveket tett a parázsba. A fehéren izzó köveket egy őzagancs segítségével bevitte a kis építménybe. Megkereste a vénasszony bölénygyomorból készült vizestömlőjét, és azt is a kunyhóba helyezte. A sugallat szerint végül ruhátlanul ő maga is bement, és egy bőrdarabbal légmentesen elzárta a bejárati nyílást. Vizet loccsantott az izzó sziklákra, és köszönetet mondott nekik a tanácsaikért. Négyszer öntötte rájuk a vizet, és négyszer nyitotta és csukta az ajtótakarót. A különös hajlék megtelt gőzzel. Állandóan beszélt a kövekhez, és hangosan énekelt. Az álomszerű homályban úgy tűnt, mintha nem egydül énekelne. Valóban így történt. A negyedik öntéskor a halottak vele együtt énekeltek. A sűrű, átláthatatlan, forró párában beszédhangok is vegyültek az énekek közé. Sóhajtozva társalogtak.

- Életre keltek – suttogta a Kőfiú, és utoljára kicsapta az ajtótakarót, hogy a gőz kiszálljon, és megnézhesse, mi történt körülötte. A kinti máglya és a Hold fénye beragyogta a parányi izzasztókunyhót. A titokzatos derengésben öt jóképű fiatalembert látott maga előtt.

- Mind a rokonaim vagytok! – kiáltott fel. – És ti vagytok a nagybátyáim!

Nevetve örvendeztek egymásnak. Az öt fivér nővérük felől kérdezősködött, és a Kőfiú mesélt, csak mesélt nekik boldogan, mindenről, ami történt, amíg ők a vénasszony csapdájában voltak.

Mielőtt hazaindultak volna, Iyan Hokshi megállt a kőhalom mellett és egy fohászt mondott.

- Iyan Tunka! Szikla! Tunka Iyan! Nagy Kő! Köszönöm, hogy megajándékoztál minket! Használni fogjuk ezt a szent hajlékot ezután. A tűz, a víz és a kövek is mind szent ajándékok! Tunkasila! Nagyapa Szellem! Üzentél nekünk ezzel az adományoddal. Megtanítottad, hogyan kell meggyógyulni, és megtisztulni. Tunkasila! Megtanítottál bennünket erre a szertartásra, és mi megmutatjuk a többi embernek. A törzsek mind így fognak élni ezen túl!

Azóta van az indiánoknak izzasztókunyhója.

Forrás: Csillagokkal táncoló Kojot (Észak - amerikai indián mesék )"

Forrás: Mese és fotó:
Ősök útja Szellemi Ösvény facebook  oldal